Videokamerával figyelik az alig egy hónapja felavatott, de mindjárt meggyalázott Hám János-szobrot Szatmárnémetiben. Többen is riadóztatták a sajtót, hogy most már minden betű eltűnt a szoborról. Pallai Kristóf, a püspökség gazdasági igazgatója megnyugtatott: ezúttal ők szedték le a feliratot, hogy most már márványba véssék, amit már nehezebb lesz megrongálni, ha csak nem mer valaki kőtörő kalapáccsal működni a város főterén. A vésést az is indokolja, hogy a korábbi betűletörésnél a tettesek megkarcolták a talapzat márványborítását. /Sike Lajos: Még mindig Hám János. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./
2000. április 9.
A Máltai Segélyszervezet szatmári fiókja 1997-ben kezdte meg működését, tájékoztatott Pallai Kristóf, a szervezet elnöke, 1998-ban négyszer osztottunk ruhát és élelmet a rászoruló családoknak, 1999-ben pedig már kéthavonta. A gyorssegélyeken kívül munkatársaik ott segítenek, ahol tudnak. Egyes öregeknél takarítanak, tűzifát hordanak. Jelenleg 58 családnak rendszeresen segítenek, ez kb. 280 ember. A szervezet munkatársai valamennyien önkéntesek, 52-en vannak. /Csirák Dalma: Nem a köszönetért... = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 9./
2005. február 12.
Ezekben a hideg napokban hetente kétszer-háromszor osztogat forró teát és hozzá zsíros kenyeret Szatmárnémetiben a katolikus egyház Lökli Tünde vezette segélyszervezete, a Caritas és a Pallai Kristóf irányította Máltai Segélyszolgálat. Szerény becslések szerint a tél elejétől legalább 50 ezer pohár teát és ugyanennyi zsíros kenyeret adtak a rászorulóknak. /Ötvenezer pohár forró tea. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 12./
2006. február 10.
A tavaly elhunyt Wielland Ferencre emlékeztek városában, Szatmárnémetiben. Egész nap fáradhatatlanul járta a várost ócska kerékpárján. A Máltai Segélyszolgálat nevében, a gondjaikra bízott négy szegény családdal és e családok összesen 23 gyermekével foglalkozott. A karitatív tevékenységet önzetlenül, szerényen végezte. Wielland Ferenc tavaly augusztus 13-án hunyt el, szülőfalujában, Nagymajtényban temették el, augusztus 17-én. Február 9-én Szatmárnémetiben a Máltai Segélyszolgálat házának egyik termében Thoroczkay Sándor és Pallai Kristóf leleplezték Wielland Ferencr Tarczi István által készített portréját. Jelen voltak az Antall József Baráti Társaság tagjai is. /Farkas Orsolya: Wielland Ferencre emlékeztek. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), febr. 10./
2006. április 7.
A Romániai Máltai Segélyszolgálat szatmárnémeti kirendeltsége 1997-ben alakult – tájékoztatott Pallai Kristóf. A nehéz anyagi körülmények között élő családok, akik segítséget kérnek, a szervezet nyilvántartásába kerülnek. Az ilyen családok kéthavonta élelmiszercsomagot kapnak, a családok taglétszámától függően. Évente 2-3 alkalommal ruhacsomagot is juttatnak a nélkülözőknek. A kapcsolatot a családokkal, önkénteseink tartják, akik rendszeresen látogatják őket. Az ifjúsági csoport 100-130 gyermekkel foglalkozik rendszeresen. Amit a szervezet adományként kap, azt tudja szétosztani. A helyi Caritas szervezettel közös akciókat is szerveznek. /Karikás Enikő: „Szervezetünk tevékenysége lelkes, a másikért tenni akaró emberekre alapul”. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), ápr. 7./
2006. június 28.
Provokáció zavarta meg június 25-én, vasárnap a szatmári katolikus egyházmegye legnagyobb ünnepét, a Jézus Szíve búcsút. Mikor a sok ezer hívőből – köztük avasi román katolikusokból – álló körmenet a Dacia (volt Pannónia) szálló közelébe ért, mit sem törődve a vallási szertartással, népesebb csoportok jelentek, hangoskodva, sőt kurjongatva adták hírül, hogy megérkeztek Avram Iancu fiai, miközben a hangosbeszélőt is mind sűrűbben próbálgatták. Szándékosságról volt szó, a polgármesteri hivatal egy későbbi időpontra adott engedélyt az Avram Iancu Társaságnak a rendezvény megtartására. Mindez pár percig tartott, aztán a rend fenntartói közbeléptek. Pallai Kristóf, a búcsú főszervezője ugyanis azonnal megkereste a rendőrséget. Valószínűleg az ilyen esetek nem tűnnek el Románia EU-s csatlakozásával sem. Amit korábban a Vatra Romaneasca művelt, most az Avam Iancu Társaság csinálja. Ők az utóbbi években egyre aktívabbak Szatmárnémetiben, szokásos nyári összejövetelükön mind több a kirekesztő és megbélyegző hangos ordítozás. /Sike Lajos: Új tűzhelyesek? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./
